Hogyan motiválhatod gyermekedet az egyes mozgások elsajátítására?

A mozgásfejlődés rendkívül fontos és meghatározó része a gyermek fejlődésének. Ez nem csupán az egyes mozdulatok kivitelezése érdekében van így, hanem bizonyos agyi tevékenységek kialakulásában is komoly szerepet játszik.

Mindennek tudatában azt is fontos megjegyezni, hogy a mozgásfejlődés lépései igen tág időhatárok között mozognak, ami azt jelenti, hogy amennyiben a szülők kisebb eltéréseket, késéseket vagy sorrendbeli eltéréseket tapasztalnak e téren, az még nem egyenlő a rendellenességekkel. Ezek többnyire nem jelentenek kóros elváltozásokat, így szakember segítségére nem feltétlenül van szükség, ugyanakkor a szülő gyermekének ösztönzésével nagy lépéseket tehet a fejlődés érdekében.

Néhány általános dolgot érdemes tudni, még mielőtt a gyermek motiválásáról beszélnénk. Ilyen például az egyes mozgásformák helyes sorrendje:

  • átfordulás (4-6. hónap)

  • kúszás (6-8. hónap)

  • mászás (8-10. hónap)

  • ülés (8-10. hónap)

  • állás (9-11. hónap)

  • járás (10-12. hónap)

Az alábbi gyakorlatok alkalmazása kifejezetten olyan babák esetében ajánlott, akiknél a fejlődés megfelelő, vagy csak egészen apró lemaradások, esetleg a mozgásformák sorrendbeli fejlődésének felcserélődése figyelhető meg.

FONTOS TUDNI: komolyabb késések, lemaradások vagy rendellenességek esetében feltétlenül szükséges megfelelő szakember felkeresése!

Az otthoni motiváció általános szabályairól:

  1. Fontos tudni, hogy az egyes mozgásformák elsajátítása nem öncélú dolog. Tehát nem csak a mozgásról van szó, ugyanis ebben a korban minden mozgásfejlődési lépcsőfok kölcsönös viszonyban van az agy érési folyamataival is. Erre különösen oda kell figyelni, mivel a mozgásfejlődés egyes fázisainak kimaradása, megkésett vagy hibás elsajátítása magán a mozgáson túlmutatva a későbbi teljesítményekben, többek között tanulási zavarokban, részképesség-zavarokban, diszlexiában, diszgráfiában, diszkalkúliában, stb. mutatkozhat meg.

  2. Fontos figyelemmel kísérni az egyes mozgásformák kialakulásának idejét, ugyanis minden mozgásfejlődési fázisnak megvan a maga ritikus időszaka, amikor a legkönnyebben és leghatékonyabban el lehet sajátítani.

  3. Fontos észben tartani, hogy a mozgásfejlődés egyes lépéseit nem szabad siettetni, vagyis kellő időt kell hagyni azok elsajátítására és gyakorlására, ez a szülők részére akár felérhet egy türelmi játékkal is.

  4. Fontos odafigyelni, hogy ne maradjon ki egy-egy lépcsőfok vagy ne cserélődjön fel egy-egy fázis a mozgásfejlődés során.

  5. Fontos tudni, hogy megfelelő környezetben egy egészséges baba magától, különösebb ösztönzés nélkül is elsajátítja a fiziológiai mozgásokat. A szülő felelőssége az, hogy ezt a környezetet kialakítsa. Íme néhány tanács ehhez:

  • a csecsemő már 2-3 hónapos korától legyen minél többet biztonságos, kemény felületű, szabad mozgásteret biztosító, tág térben. Erre legalkalmasabb eleinte a padlón elhelyezett játszószőnyeg vagy takaró, majd később a szivacsszőnyeg vagy szivacs-puzzle;

  • érdemes kerülni a járóka használatát, mivel ebben nincs elég helye a babának a forgolódás, kúszás, mászás gyakorlására, és idő előtti felülésre, felállásra készteti. Ehelyett célszerűbb lekeríteni a szobában egy nagyobb, biztonságosan kialakított részt, vagy ha az egész szoba alkalmas a gyermek számára, felhelyezni egy ajtórácsot;

  • bármilyen népszerűek is, mellőzni kell azokat az eszközöket, melyek hibás mozgásforma és testtartás elsajátítására késztetik a csecsemőt. Ilyenek pl. a bébikomp vagy a nem megfelelő kialakítású babahinták, illetve minden olyan termék, amely silány minőségű, vagy nem megfelelő időben, ill. módon alkalmazzák, és ezáltal, többet árt, mint használ;

  1. Az otthoni gyakorlás eredményességének érdekében néhány alapvető szabályt be kell tartani:

  • A gyakorlás ne feladat legyen, hanem mindig játék!

(Kísérheti ének, mondóka is.) Éppen ezért fel se merüljön a jutalmazás-büntetés kérdése!

  • A gyakorlatokat csak rövid ideig ajánlott végezni (max. 10-15 percig), de rendszeresen (naponta akár többször is)!

  • Nem szabad a babára erőltetni semmit se, főleg ha beteg, fáradt, álmos vagy éhes, csak akkor végezhetőek a gyakorlatok, ha ezekre készen áll!

  • Fontos tudatosnak és célratörőnek lenni gyakorlás terén! Ez azt jelenti, hogy egyszerre csak egy mozgásformával ajánlott foglalkozni!

  • Ha egy mozgásfejlődési fázis előbb jelenik meg, mint az azt megelőző, próbálkozni kell olyan helyzetet teremteni, hogy kevesebb lehetősége legyen a babának azt gyakorolni, és inkább rá kell vezetni a kimaradt fázisra!

  • Ha egy mozgásfejlődési fázis hibásan jelenik meg, fontos visszalépni az előző mozgás gyakorlásához, és megfigyelni, hogy azt helyesen végzi-e a baba! Sokszor a korábbi mozgásforma helyreállításával már megalapozható a következő mozgás helyes kivitelezése.

  1. Ha súlyos akadály merül fel, vagy az otthoni torna és játék eredménytelen, szakember segítségére van szükség! (Ezt elhúzódó, kérdéses szülés vagy szövődmények esetén megelőzés gyanánt minél előbb, még a gondok megjelenése előtt, ajánlott megtenni!)

Az átfordulás segítésének előkészítése:

Már 2 hónapos kortól naponta többször pár percre érdemes hasra helyezni az ébren lévő csecsemőt, hogy erősödjön a hát és a nyak izomzata! 3 hónapos kortól egyre többet érdemes hasra fektetni! Ekkor már megkezdődhet leköltöztetése a földre, egy plédre vagy játszószőnyegre. Ez kellőképpen kemény és biztonságos felület a támaszkodás és a forgolódás megkezdéséhez. A hát- és nyakizmok úgy is erősíthetők, ha a csecsemő egy nagy labdára, hasra van fektetve (ha van ülőlabda vagy fitness labda), és a csípőjénél fogva a szülők lassan előre-hátra görgetik. Ahogy gördül a labda, úgy csökken az alátámasztás, és a picinek egyre több erőt kell kifejtenie saját feje megtartásához. (A gyakorlat csak akkor hatásos, ha a csecsemő már önállóan emeli a fejét, és nem simul rá tehetetlenül a labdára.) Szintén a nyakizom erősítését szolgálja, ha a csecsemő kezénél fogva hanyattfekvésből lassan ülésbe felhúzható, majd lassan visszaengedhető. A gyakorlatot egymás után max. 3-5x ajánlott megismételni!

Csalogatás: A mozgásfázisok jelentős része a fejtől indul el, ezért érdemes először mindig a fej elmozdulását ösztönözni. Például egy játék, csörgő felmutatása, majd lassan oldalirányba való elmozdítása is segíthet, mert ilyenkor a csecsemő tekintetével követve elforgassa a fejét! Ahogy utána is nyúl, követni fogja a mozdulatot a váll és a karok, majd a törzs, végül a lábak.

Lábingáztatás: Az átfordulás egyik fontos tényezője a törzs, ezen belül is leginkább a csípő mozgékonysága. Segíthet a forgás előkészítésében, ha a szülők a babát hanyatt fektetve, a két lábát jobbra-balra ingaszerűen mozgatva a csípőjét (mondókára vagy énekre) ösztönzik. A gyakorlat később már úgy is végezhető, hogy csak az egyik lábát fogják, a másikat pedig a baba maga viszi utána.

Passzív forgatás: A 2-3 hónapos babák nagyon szokták élvezni, ha eleinte óvatosan, később már nagyobb lendülettel hengergetik őket. Ez jó alkalom arra is, hogy megbarátkozzanak az átfordulás élményével.

Aktív forgatás: a baba egy pléden fekszik, amikor lassan megemelkedik a széle, mintha a szülő le akarná róla gurítani a gyerkőcöt! Eleinte csak oldalra fordulásig ajánlott végezni a gyakorlatot, majd később picit tovább egy olyan szögig, amikor már magától be tudja fejezni az átfordulást! Idővel egyre korábban kell félbehagyni a fordítást, hogy minél nagyobb részét a babának magának kelljen elvégeznie! Először majd segíteni kell neki, hogy ne akadjon meg a saját kezében (pl. karját a talajra a feje mellé kell simítani), de ahogy ügyesedik, már önállóan is meg tudja oldani ezt az akadályt.

A kúszás segítésének előkészítése:

A kúszáshoz elsősorban a felsőtest izmait kell megerősíteni, amely jó esetben már az átfordulás előtt megkezdődik. A meghatározott mozdulat előkészítése a nyúlással történik. Nagyon egyszerű, a hason fekvő csecsemő elé egy számára vonzó játékot kell helyezni!

Tornáztatás: A szabályos kúszás ellentétes kéz-lábmozdulatokkal történik. Ha erre nem érezne rá magától a pici, érdemes tornáztatni. Erre legjobb módszer a hanyattfekvő testhelyzet, karját-lábát mozgatva szórakoztatni, énekelni, mondókázni neki! Ez azért is hasznos, mert ha netán kimaradna a kúszás, a tornamozdulatokkal valamennyire pótolni lehet az ellentétes végtagmozgások agyra gyakorolt hatását.

Csalogatás: A kúszás előhívására szintén alkalmas a tárgyakkal való csalogatás. Érdemes a csecsemő elé egy játékot helyezni úgy, hogy ne érje el! Ha ezt már könnyen megszerzi, lehet fokozni a dolgot azzal, hogy a szülő madzagot köt a játékra, és mindig egy kicsit odébb húzza azt. Ennél a megoldásnál fontos ügyelni arra, hogy időről-időre mégis elérje a tárgyat, nehogy elkeseredjen és feladja!

Lábtámasz: Ha nehézséget jelent a kitett tárgyak megszerzése, meg kell támasztani a pici talpát tenyérrel, hogy eleinte onnan tudja eltolni magát a játék irányába!

Felfedezés: A gyermek töltse a lehető legtöbb időt a talajon! Fontos köré helyezni néhány érdekes játékot, melyek arra ösztönzik, hogy megszerezze őket. Az inger gazdag környezet fokozza felfedezőkedvét, és motiválja az elindulást.

Lejtő: Ha van rá mód, érdemes kialakítani enyhén lejtős felületet, amin lefelé még eredményesebb lehet a kúszás gyakorlása! Miután ezt úgyis csak felügyelet mellett szabad végezni, bármi megfelel a célra, megemelt asztal, vasalódeszka, pad, stb.

Akadálymentes környezet: A kúszás gyakorlásához nagy tér kell, így ajánlott a csecsemő közeléből minden olyan dolgot elrakni, amiben megkapaszkodva idő előtt felülne, felállna!

A mászás segítésének előkészítése:

A mászás előkészítése tulajdonképpen a helyes kúszás elsajátítása. Ezen kívül szükséges a végtagok és főleg a felsőtest megerősödése. Ezt a célt szolgálja az, amikor a baba négykézláb rugózik és hintázik. Ha a szülő úgy érzi, hogy az izomerő gyengesége miatt nem indul be a mászás, talicskáztathatja úgy, hogy a csecsemő elé helyez egy játékot, megfogja a csípőjét vagy a combját, és így segít neki elindulni a cél felé. A mászáshoz megfelelő egyensúlyozásra is szükség van. Ennek fejlesztésére szintén alkalmas a nagy labdán való hasaltatás (persze a csecsemőt közben végig fogva).

 

Görgetés: A mászás legfontosabb eleme az ellentétes kéz-lábmunka. Ha a picit az akadályozza a mászásban, hogy még nem bírja el saját testsúlyát, gyakorolhatók az alternáló mozgások a csecsemő hasa-mellkasa alatt átvetett hordozókendővel vagy lepedővel.

Az ülés segítésének előkészítése:

Az ülés feltétele a törzsizmok megerősödése és az egyensúlyérzék fejlődése. Bár a legtöbb gyermek féléves kora előtt még nem tud ülni, 4 hónaposan már elkezdhető – éber állapotban – félig ülő helyzetben utaztatni a babakocsiban, és ha hajlandóságot mutat rá, rövid időre kitámaszthatjuk szintén félig ülő helyzetben nézelődni. Teljesen felültetni azonban addig nem szabad, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi, mert az izmok megfelelő támasztóereje nélkül a gerincen kóros elváltozások jöhetnek létre (pl. gerincferdülés).

Kétkezes játék: Az ülés egyik lényege a két kéz felszabadulása, ezáltal pedig a szem-kéz koordináció fejlődésének megindulása, ezért fontos, hogy a kicsi elég ideig üljön. Ezt legjobban izgalmas, figyelemfelkeltő, szórakoztató kétkezes játékokkal lehet elérni.

Ülés nagy labdán: Az ülés biztonságát fokozza, ha nagy labdára ültetve, a csípőjénél megfogva rugóztatják, döntögetik, vagy görgetik előre-hátra. A feladat még élvezetesebb, ha éneklés, mondókázás kíséri.

Az állás segítésének előkészítése:

A csecsemő már 5-6 hónaposan képes kitolni magát, ha a hóna alatt megtartva térdre van állítva, ennek ellenére nem szabad állítani, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi. A törzs és a láb izmai az előző fejlődési fázisok során fokozatosan teszik képessé a kicsit a felegyenesedésre. Ha ez mégsem elég, tornával, rugózással segíthető.

Kapaszkodók: Ha a gyermek már megfelelően elsajátította a mászást és rendszeresen játszik ülve, visszacsempészhetőek a környezetébe azokat a tárgyakat, amelyekben megkapaszkodva állásba tudja húzni magát.

Csalogatás: Ahogy az az eddigiekben is nagyon motiváló volt, úgy most is beválhat a kedvenc játékkal való csalogatás. Érdemes jól láthatóan a kisasztalra helyezni a kedvenc játékot, és idővel szinte biztosan fel fog kapaszkodni, hogy elérje.

A járás segítésének előkészítése:

Nem sokkal a felállás után a legtöbb gyermek elkezdi a bútorokba kapaszkodva emelgetni a lábait. Ahhoz, hogy állásból elinduljon, a kellő izomerő mellett megfelelő koordinációs készségre is szüksége van. Ezeket a már korábban leírt módokon lehet gyakorolni.

Táncolás: A járás egyik fontos eleme a testsúly váltakozó, ritmusos áthelyezése az egyik, majd a másik lábra. Erre a legélvezetesebben „táncolással” vezethető rá a pici. A szülő álljon mögé, fogja meg a kezét, és éneklés közben dülöngéljenek jobbra-balra! A papák számára is mókás játék lehet, ha a baba rááll a lábára, és így együtt dülöngélnek-lépegetnek.

Vezetés: Az anyák általában ösztönösen alkalmazzák ezt a módszert, amikor a baba kezét fogva sétáltatják. Ha ennél biztosabb tartásra van szüksége a picinek, akkor a csípőjét fogva érdemes lépegetni vele.

Mikor kell szakemberhez fordulni? Olvasd tovább itt…