A mi történetünk talán 2015 végén kezdődött el, amikor férjemmel elhatároztuk, hogy babát szeretnénk, de sehogy sem jött össze. Rákövetkező évben komoly vizsgálatokon estem át. Ami azzal járt, hogy a fővárosban megoperáltak (nem részletezném, mert nagyon fáj még az emléke is). Minden rendben lett. Fél év elteltével teherbe is estem. Ami hihetetlen volt számomra, nem akartam hinni a tesztnek, mert eddig mindig negatív volt. Várandósságom alatt voltak hullám völgyek…Kezdettől fogva éreztem, hogy kislányt hordok a szívem alatt. Igazán hálás vagyok a férjemnek, hogy minden vizsgálaton ott volt mellettem, figyelt, vigyázott ránk. Várandósságom vége felé én ráérősen, bőrönd még nincs bepakolva.
Kórházi ellenőrzés után a doktorom benttart megfigyelésen, hogy hozzá tegyem picit megdorgált, hogy Szabrinám még csak néhány nap van szülésig, maga nagyon laza. Ami igaz is volt, tudtam, hogy fájni fog, de nem torődtem vele. Egy napos megfigyelés után haza mehettem. De azért már a bőröndöt is elkészítettem. 2018 január 3-án bent tartott az orvos magas vérnyomás miatt, és még a ctg se volt valami fényes, 5-e a terminem. Pénteki nap volt 5-e, indították a szülést, és emlékszem, az orvosom szavaival élve, még sose látott olyan nőt, akinek indítják a szülést, és ilyen aranyossan alszik. Hétvégén bent maradtam. Hétfőn, 8-án újra indították. 14 óráig semmi, már körülöttem mindenki megszült. Már kezdtem aggódni. Már a második infúziót is bekötötték, amikor megkezdődtek a fájások. Hát az kész buli volt, de alkalmaztam a légzés gyakorlatokat, amiket várandósságom alatt a kismama tornán sajátítottam el Klaudiánál.
De, hogy ne legyen minden könnyű, nem nyíltam. Úgymond már kértem az orvosom, hogy császározzon meg, de azt mondta, hogy nem azért szenvedtem egész nap, hogy pik-pak megcsászározzon (utólag is köszönöm, hogy természetesen szülhettem ). A nap folyamán többször volt mellettem, biztató szavakat mondott, ami mérhetetlenül jól esett és erőt adott. Miután megjött az éjjeli váltás, megvizsgáltak és 5perc leforgása alatt 8 ujjnyit kinyíltam. Nem is tudom ki örült jobban, az orvosom vagy én. Könnyű szülés volt, 10perc alatt világra hoztam a mi kis Mézecskénket. Pontosan 19:30-kor. Amikor megláttam milyen csodálatos csöppnyi teremtés, az egész napi fájdalmaim elmúltak. Megdícsértek, hogy első babánál a szülés tökéletes volt. Még én az ágyon feküdtem, végig mellettem volt a kislányom, és én csak beszéltem neki megállás nélkül, hogy mennyire szeretjük, mennyire nagy harcot vívtunk meg, hogy ő most velünk legyen. Mi vagyunk a leggazdagabb emberek a világon azzal, hogy ő megérkezett.
Férjem és anyukám este 21:30-kor bejöttek hozzánk, mérhetetlen hála van a szívemben, hogy akkor be tudtak jutni a szülészetre, olyan későn. A férjem mindig akkor volt mellettem, amikor szükségem volt rá. Nagyon szerető apa, imádja a lányát, és rengeteget segít nekem. Imádjuk a kislányunkat, Hannát, aki 2018. január 8-án 19:30-kor látta meg a napvilágot a maga 3300 grammjával és 51 centijével. Azóta be van aranyozva minden napunk. U.I.remélem egyszer az orvosom is elolvassa.