Az ovuláció kitapintása kiváló eszközként szolgál a „remek időzítés” eltalálásához. Ezért, még ha ellenérzést is vált ki maga a módszer, érdemes átgondolni alkalmazását a sikeres babaprojekt érdekében.
A méhnyakváladék a havi ütem, vagyis a menstruációs ciklus során folyamatosan termelődik. Mennyisége és minősége a hormonműködés változásai folytán mindvégig módosul, így a váladék folyamatos megfigyelésével a ciklus egyes szakaszait remekül fel lehet ismerni.
Egy kis magyarázat: fontos tudni, hogy a méhnyakváladék a ciklus folyamán miként változik. Ennek tudatában megállapítható az ovuláció pontos ideje, ugyanis mintavétel (kitapintása) alkalmával (két ujj közti próba-az ujjak eltávolodásával tojásfehérjeszerű fonál képződik) kitapintható a méhnyakváladék álaga, ovuláció idején ugyanis bőséges, áttetsző, síkos, tojásfehérjéhez hasonlítható. Ez a váladék akár 3-5 napig is tarthat, viszont a legnagyobb esélye a megtermékenyülésnek a váladékozás legbőségesebb napján van, ugyanakkor a testhőmérséklet nagy valószínűséggel kisebb értéket mutat az előző napokhoz képest. Tekintettel a petesejt és a spermiumok élettartamára és mozgékonyságára, a fogantatás a legbőségesebb váladékozást követő nap is létre jöhet. A termékenység jeleivel nem összekeverendő a menstruáció előtt egy-két napig tartó áttetsző váladék, ami a méhnyálkahártya leválása előtti folyadékról tanúskodik.
A testhőmérséklet mérése és az ovuláció kitapintása (váladék megfigyelése) gyorsabb eredményekhez vezethet, ezért a siker érdekében ajánlott mindkét módszer egyidejű alkalmazása.
