A testen kívül végzett beavatkozásokat egészen az embriók osztódásának fázisáig mesterséges körülmények között hajtják végre. Az ilyen típusú kezeléseket többnyire az indokolja, ha a pár valamely tagjánál felfedezhető valamilyen komolyabb, terméketlenséghez vezető eltérés.
A testen kívüli eljárásoknak három típusa ismert:
I. Lombikbébi kezelés (in-vitro fertilizáció, IVF)
A lombikbébi kezelés egy hosszabb folyamat, több lépésből és folyamatos felügyeletvizsgálatokból tevődik össze.
Első lépésként a leendő kismama szervezetét egyénre szabott hormonkezeléssel arra késztetik, hogy beinduljon benne a megfelelő peteérési folyamat. A ciklus megfelelő napján ultrahangos kontrollvizsgálat során vizsgálják meg, hogy a petefészkekben megfelelő módon érnek-e a tüszők. Amikor elérik a megfelelő állapotot, hüvelyen keresztül leszívják a megtermékenyítéshez szükséges petesejteket, amelyeket sajátos körülmények között, tápoldatban tárolnak. Így laboratóriumi körülmények között ugyan, ám a sejtek számára optimális környezetben történhet meg a megtermékenyítés. A megfelelő módon osztódó, legéletképesebb embriók kiválasztása után következhet a visszahelyezés, az embriótranszfer, vagyis a méhbe történő beültetés. Általában legalább 1-2 szabályosan osztódó embrió kerül vissza az anyaméhbe, hogy a várandósság sikerességét biztosítsák.
Az in-vitro fertilizáció akkor alkalmazható, ha:
-
komolyabb szervi eltérés mutatható ki (pl. kétoldali elzáródott petevezeték)
-
a spermogram jelentősen csökkent spermiumszámot vagy nem megfelelően mozgékony hímivarsejteket mutatott ki
-
kritikus hormonprobléma áll fenn
-
az anya előrehaladott életkorban van
-
a pár több sikertelen inszemináción van túl
Miután a teljes folyamat egészen az embrionális állapotig fokozottan felügyelt és a legoptimálisabb körülmények között zajlik, a test, valamint a biológiai óra határozzák meg a továbbfejlődés sikerességét.
Az eljárásban részt vevő nők életkora a leginkább meghatározó tényező, hiszen – ahogy a természetes úton történő teherbeeséskor is – a 37 év alattiak körében nagyobb arányban figyelhető meg sikeres gyermekáldás.
-
Asszisztált reprodukció (Intra-Citoplazmatikus Spermium Injektálás, ICSI)
Az ICSI a lombikbébi kezelés egyik altípusa, amely alapvetően az eljárás módjában tér el az IVF-től. A módszer kifejezetten azoknak a pároknak nyújt segítséget, akiknél a férfi spermaképe olyan értékeket mutat, amely arra enged következtetni, hogy természetes úton igen csekély esély van a megtermékenyülésre.
Az eljárás sokak számára ismerős lehet, mert a mesterséges megtermékenyítés bemutatására rendszerint ezt a folyamatot szokták modellezni: a petesejtet rögzítik, és egy igen vékony tű segítségével, mikroszkóp alatt fecskendezik bele az egyetlen spermiumot.
Az eljáráshoz a petesejtet előkezelik, a sejtet körülvevő védőréteget különböző enzimekkel elvékonyítják. A spermiumot egy üveg kapillárisba szívják fel, ahonnan közvetlenül a petesejt belsejébe úsztatják, így elkerülhetetlen találkozás jön létre a két ivarsejt között.
Az ICSI akkor alkalmazható, ha:
-
a spermogram eredményei alapján a férfi hímivarsejtjei nagyon alacsony számban mutathatóak ki
-
magas a kóros spermiumok száma
-
a spermiumok nem eléggé mozgékonyak
-
nem elegendő számú a célzott mozgású hímivarsejt
-
azoospermia esetén: amikor az ejakulátumban egyáltalán nem található spermium – az eljáráshoz a heréből, illetve mellékheréből kinyert szövetből is használható spermiumokhoz lehet jutni
-
többszöri sikertelen IVF kezelés után
-
megelőző endometriosis betegség műtétet követően a nőtagnál
Mivel a petesejt előkezelésen megy át az eljárás elvégzéséhez, ezért rendkívül sérülékennyé válik. A kezelés sikerének érdekében az IVF-hez képest általában több érett tüsző leszívására van szükség. Az esetek nagyobb százalékában figyelhető meg, hogy a sikertelen lombikbébi kezelés után az ICSI sikeres megtermékenyüléssel jár.
-
Asszisztált hatching (AHA)
Vannak olyan esetek, amikor a petesejt megtermékenyítéséig a folyamat rendben zajlik, ám az embrió nem tud beágyazódni megfelelően a méhnyálkahártyán. Ehhez nyújt segítséget az asszisztált hatching.
Az embriót olyan védőburok veszi körül, ami megvédi, miközben a sejt a petefészektől eljut a méhüregbe. Vannak olyan esetek, amelyek során az embrió nem képes áttörni ezt a burkot, ezért nem tud megtapadni a méhben, ami egy idő után a sejt elhalásához vezet.
Az AHA eljárás során mechanikusan, kémiai úton, esetleg lézerrel segítik elő a burokrepedést, így a növekvő embrió már magától ki tud bújni, és így nagyobb eséllyel tud beágyazódni.
Az AHA akkor alkalmazható, ha:
-
az anya betöltötte 35. életévét
-
a vizsgálatok kimutatták, hogy az embriót körülvevő üveghártya megvastagodott, azon kevés eséllyel tud áttörni az embrió
-
két sikertelen lombikbébi kezelést követően
Mivel a kezeléssel megindítják, emellett pedig általában további gyógyszeres kezeléssel elősegítik az embrió beágyazódását, ez a megtermékenyítési módszer is jó eséllyel vezet várandóssághoz. Ám a többi eljáráshoz hasonlóan igen egyediek lehetnek a körülmények és a kórelőzmények, amelyektől nagy részben függhet a megtermékenyítés sikere.
Kérdés merült fel benned? Ne hagyd válaszolatlanul! Kérdezd nőgyógyászunkat!