Az immunrendszer pajzsként védi a szervezetünket, amely igyekszik távol tartani tőlünk a vírusokat, a baktériumokat, és a különféle fertőzéseket. A működése rendkívül összetett folyamat, és ahhoz, hogy problémamentesen ellássa a feladatát, minden szabályozó mechanizmusnak kifogástalanul kell funkcionálnia. Már egy kisebb változás felboríthatja a megszokott rendet, ami akár egy betegség kialakulását is eredményezheti.
Az immunrendszer szervrendszerét a nyirokrendszer alkotja, amely a nyirokszervekből és az őket összekötő nyirokerekből áll. Testünk nyirokszervei közé tartozik a csontvelő, a csecsemőmirigy, a lép, a nyirokcsomók, valamint a különféle immunfeladatokat ellátó sejtek halmaza, amelyek a bőrben és a nyálkahártyában helyezkednek el. Az emésztőrendszer nyálkahártyájához tartozó immunszerv a mandula és a féregnyúlvány is.
A velünk született immunrendszer
A fehérvérsejtek az immunrendszer működésében és védekezésében játszanak fontos szerepet. A legnagyobb számban a nyirokrendszerben, valamint a vérben találhatóak. A fehérvérsejteknek több típusa közül a fagociták és a limfociták a leglényegesebbek, ugyanis míg az előbbi a veleszületett immunitás terén játszik fontos szerepet, addig az utóbbi a szerzett vagy specifikus immunitás kialakulásának alapját képezi.
A velünk született védettség embrionális korban alakul ki, és a működése a fagocitáknak köszönhető, amelyek a fertőzés helyén találkoznak a kórokozóval, és azonnal elpusztítják azt. A veleszületett immunitás oldott állapotú része a komplementrendszer és a citokinek. A komplementrendszer a vérben található fehérjékből áll, amelyek az idegen anyag jelenlétére aktiválják egymást, és ezáltal az idegen struktúra feloldódását idézik elő. A citokinek azok a fehérjék, amelyeket a fagociták és a limfociták is termelnek, szintén az a feladatuk, hogy elpusztítsák az idegen részecskéket.
A szerzett immunitás a limfociták közbenjárásával jön létre. A szervezetbe bekerült kórokozó vagy idegen struktúra a limfociták érését indítja el, és ennek a folyamatnak a végén a limfocita képes elpusztítani a baktériumot. A T-limfociták közvetlenül az érés után ölik meg az idegen részecskét, míg a B-limfociták ellenanyagot vagyis immunglobulint termelnek, amelyek az idegenként azonosított anyaghoz kapcsolódva pusztítja el azt. A T- és a B-sejtekből „memóriasejtek” is képződnek, amelyek tovább keringenek a szervezetben, és ha ismét találkoznak az idegen részecskével, már sokkal gyorsabban tudnak reagálni rá.
Az immunrendszer betegségei
Azt nevezzük immunhiányos állapotnak, amikor az immunrendszer valamelyik alkotóelemének a mennyisége nem elegendő, a minősége nem megfelelő, vagy képtelen ellátni a funkcióját. Ide soroljuk a rendkívül ritkán előforduló elsődleges immunhiányos állapotokat, amelyek a születés pillanatától jelen vannak, és nem tudják megvédeni a szervezetet.
A másodlagos immunhiányos állapotok kialakulhatnak a csontvelő megbetegedései, hematológiai betegségek, fertőzések (például HIV vírus), környezeti ártalmak (mérgezés, alultápláltság), vagy orvosi terápiák (sugárzás, kemoterápia) által. A fiziológiás tényezők is okolhatóak a másodlagos immunhiányos állapot kialakulása miatt, ami azt jelenti, hogy a csecsemők immunrendszere fejletlen, az idősebb generációé és a terhes nőké pedig gyengébb.
Komoly problémákat okozhat az autoimmun betegség, amikor az immunrendszer a saját sejtjeit támadja. Fontos a betegség korai felismerése.
Az immunrendszer túlzott reakciókészsége is eredményezheti a különféle panaszok megjelenését. Ez figyelhető meg az allergiás folyamatok esetében.
Ha valaki szervátültetés előtt áll, akkor felhívják a figyelmét arra, hogy a szervezet idegen anyagként érzékeli az átültetett szervet, ezért ellenreakcióként a szerv kilökődését eredményezheti. Ennek elkerülése érdekében a műtét után ajánlott az immunrendszer működését korlátozó készítmények szedése.