A császármetszés az anya és a magzat egészségkárosodását megelőző orvosi beavatkozás, a szülésbefejező műtétek közé tartozik, melynek szükségességéről minden esetben a szülész-nőgyógyász szakorvos dönt.
Császármetszés alkalmával a magzat megszületése a hasüreg és a méhfal műtéti úton való feltárásával történik.
MIKOR INDOKOLT A CSÁSZÁRMETSZÉS ELVÉGZÉSE?
A császármetszés melletti döntés néha nagyon komoly mérlegelést igényel.
Abszolút indikációnak nevezhető, amikor beavatkozás nélkül nem születhet meg a gyermek, így ebben az esetben nem kérdéses a császármetszés javallata.
Relatív indikációnak nevezhető, amikor a szülés ugyan megtörténhet, de számolni kell nagy valószínűséggel a magzat komoly károsodásával, esetleg elvesztésével.
A műtéti eljárás számos indokból kifolyólag történhet. Megkülönböztetjük az anyai-, a magzati- és az összetett okokat, vagyis az akár mindkét fél számára fokozott veszélyt jelentő állapot megszüntetését.
Anyai okok:
A császármetszés elvégzése indokolt az anyának olyan alapbetegsége miatt, ami kizárja az anya részéről a sikeres természetes szülés lehetőségét. Ebben az esetben, ugyan a magzat vélhetően kibírná a hüvelyi szüléssel járó megterhelést, mégis az anyai okok elegendőek a műtéti úton történő szülésbefejezéshez. Ilyenek:
- szívbetegségek (elsősorban szívelégtelenség);
- bizonyos májbetegségek – zavarhatják a véralvadás folyamatát, így veszélyesebb lehet a természetes szülés (pl. májzsugor);
- tüdőbetegségek – ilyenkor a légző felület csökken, és a szüléshez szükséges megnövekedett oxigénigényt nem tudja a tüdő teljesíteni;
- mozgásszervi betegségek – csípőficam, csípőfej elhalás vagy porckorong sérv fennállásakor (a terhes nő nem tudja eléggé széttenni a lábát, illetve a hasprés – nyomás fokozódásakor a porckorongsérv rosszabbodhat);
- komoly szemészeti probléma – a hagyományos szülés ronthat a szemek állapotán;
- veleszületett testfelépítési problémák (pl. szűk medence);
- méhen végzett előzetes műtét – olyan esetben, ahol a méhüreg is megnyílt – pl. mióma műtét, előző császármetszés, mivel a szülési fájások hatására kialakult feszülés következtében a méh megrepedhet (ez akut életveszélybe sodorhatja a magzatot és az anyát is, így nem érdemes kockáztatni, mert minél rövidebb idő telt el az előző műtét óta, annál nagyobb a veszély lehetősége);
- balesetek;
Magzati okok:
A császármetszés elvégzése indokolt, ha a magzatnak olyan, már méhen belül felismert alapbetegsége vagy állapota van, amely a hüvelyi szülés során a magzat egészségkárosodásához vezethet. Ilyenek:
- súlyos magzati fejlődési rendellenesség;
- túl nagy magzat;
- medencevégű fekvés a méhben;
- rossz oxigénellátás;
Összetett okok:
A császármetszés elvégzése azért indokolt, mert mind az anya, mind a magzat egészségét, akár életét is veszélyezteti. Ilyenek:
- a méhlepény idő előtti leválása és a következményesen kialakuló súlyos vérzés;
- preeclamsia, eclamsia;
KÜLÖNBSÉGEK A TERVEZETT ÉS A SÜRGŐSSÉGI CSÁSZÁRMETSZÉS KÖZÖTT
1. TERVEZETT / PROGRAMOZOTT CSÁSZÁRMETSZÉS:
Programozott császármetszésre akkor kerühetl sor, ha a jövőben várhatóan nagy eséllyel következhet be egészségkárosodás, így ennek megelőzése érdekében elvégzik az eljárást. Ebben az esetben a nőgyógyásszal előre megbeszélt időpontban kerül elvégzésre a műtét, és általában a műtét napján vagy az az előtti nap délután kell a kismamának a kórházba befeküdni.
Előfordulhat, hogy a tervezett császármetszés időpontja előtt indul meg a szülés és a műtét indoka még fennáll. Ekkor leggyakrabban a műtét sürgősséggel aznap rövid időn belül elvégzésre kerül.
2. SÜRGŐSSÉGI / ÉLETMENTŐ CSÁSZÁRMETSZÉS:
Sürgős császármetszésre akkor kerül sor, ha egy előre nem várt, egészségkárosodáshoz vezető szövődmény alakul ki, a terhesség vagy közvetlenül a szülés alatt.
A sürgős, illetve az azonnali császármetszés általában azzal kezdődik, hogy a szülést vezető szülészorvos elrendeli a császármetszést. Ezután értesítik a műtőt és az altatóorvost. Eközben a szülésznő és a műtő személyzete a kismamát a lehető leggyorsabban előkészíti. Az egész folyamat általában kevesebb, mint 5 percet vesz igénybe, és ezt követően már kezdődik is a műtét.
Minden esetben szükség van:
- a vénás utak biztosítására (állandó tű segítségével, ahol általában – az altatóorvos elrendelése szerint, infúzió csepeg);
- vizeletelvezető katéter felhelyezésére (ami csak akkor kerül eltávolításra, ha a kismama már biztonságosan fel tud kelni, és önállóan ki tud menni a mellékhelyiségbe);
A műtéti előkészítés intézményenként eltérő lehet, így érdemes előre tájékozódni az adott kórház protokolljáról.
Az érzéstelenítés módjáról – altatás vagy gerincközeli érzéstelenítés – mindig az altatóorvos dönt, melyet sürgős esetben kizárólag az anya és a magzat számára legkedvezőbb kimenetel határoz meg.
ALTATÁS ÉS ÉRZÉSTELENÍTÉS CSÁSZÁRMETSZÉS ALATT
A császármetszések több mint 90 százalékát ma már gerincközeli (spinális) érzéstelenítésben végzik, csak ritkán, főleg sürgős esetben történik teljes altatásban a műtét. Bármelyik érzéstelenítésről legyen szó, fájdalmat egyáltalán nem érez az anya a beavatkozás alatt. Az érzéstelenítés módjáról mindig a császármetszés során jelen lévő altatóorvos dönt az adott helyzet függvényében.
Gerincközeli érzéstelenítés:
Ebben az esetben a kismama melltől lefelé érzéketlen a fájdalomra, de érezhet tompa húzást, vonást a műtét alatt, végig eszméleténél van és kommunikatív, láthatja babáját közvetlenül a születése után. Császármetszés után a fájdalomérzet fokozatosan, órák alatt tér vissza, először a lábakban megjelenő bizsergéssel, így általában már a műtét után az anyuka kap fájdalomcsillapítót. Az anya az altatóorvos által meghatározott ideig nem kelhet fel, és nem emelheti meg még a fejét sem az esetlegesen kialakuló mellékhatás végett (ami lehet erős migrénes fejfájás).
Teljes altatás
Altatás esetén a műtét teljes időtartama alatt a kismama nincs tudatánál, mesterségesen van lélegeztetve. A beavatkozás után rögtön felébresztik, de sokszor ilyenkor még kissé kába, ami az altatás hosszától és az alkalmazott altatószerektől függően változó ideig tarthat, sőt, általában azonnal érzi a fájdalmat is egy rövid időre.
A gerincközeli érzéstelenítésnek számos előnye van a teljes altatással szemben:
- az újdonsült anyuka azonnal láthatja babáját közvetlenül születése után, még ha csak néhány másodpercre is, így tudatosul benne az anyaság létrejötte;
- nem érez fájdalmat közvetlenül a műtét után sem;
- sokkal kevesebb a műtét után fellépő mellékhatások sora;
- altatás esetén a magzat is elalszik az altatószerektől, mielőtt világra jönne, ami nehezebb alkalmazkodással járhat a magzat számára a méhen kívüli élethez;
- altatás során az anyánál is gyakrabban fordulhatnak elő általános altatási szövődmények (pl. félrenyelés, lélegeztetési nehézség stb.) és mellékhatások (köhögés, hányinger, hányás stb.)
Ennek tudatában az altatóorvos csak abban az esetben választja az altatásos érzéstelenítést, ha:
- a gerincközeli érzéstelenítés egyéb okból vagy betegség miatt nem kivitelezhető;
- ha a kismama szervezete nem jól reagál az érzéstelenítésre;
- azonnali, életmentő császármetszés esetben;
Életmentő császár esetében az egyik legfontosabb tényező a gyorsaság, és az altatásos érzéstelenítés mindig gyorsabban kivitelezhető a gerincközeli érzéstelenítésnél, ahol sokszor pár percet várni kell arra, hogy az érzéstelenítő a teljes hatását kifejtse.
CSÁSZÁRMETSZÉS MENETE
Császármetszésre a legtöbb egészségügyi intézményben a szülőszobák területén kialakított, azzal szerves egységet képező steril műtőben kerül sor. A műtéti előkészítést és gyakran a császármetszés utáni megfigyelés korai szakaszát is a szülőszobán tölti az anya, így császármetszés esetén is biztosítható a korai baba-mama kapcsolat. Sok esetben az apák is jelen lehetnek a császármetszéskor a műtőben vagy a műtő közvetlen előterében.
Maga a műtét elvégzésének technikája sokat változott az elmúlt évtizedekben, az egészségügy és az orvostudomány folyamatos fejlődésének köszönhetően. Míg régebben 60-70 percesre nyúlt a beavatkozás, addig ma már szövődménymentes esetben 20-30 perc alatt befejeződik, és sokkal kisebb megterhelést is jelent a kismama részére, mint azelőtt.
A programozott császármetszés általában a terhesség betöltött 39. hetében történik, megfelelő kivizsgálás és műtéti előkészítés után. Az előkészületek előnye, hogy a műtéti szövődmények megelőzhetők vagy kevésbé valószínű, hogy bekövetkeznek, mint egy akut műtétnél. A beavatkozás ágyéki, keresztcsonti vezetéses érzéstelenítésben végezhető, az anya mindvégig fennálló kapcsolattartó képességével.
Ezzel szemben a sürgősségi császármetszést leggyakrabban légcsőtubusos mély altatásban végzik.
MŰTÉT MENETE
A hasfal fertőtlenítése után a has bőrén a behatolás köldök alatti alsó középső metszéssel, vagy a fanszőrzet feletti bőrön ívelt harántmetszéssel történhet. A metszés egyúttal a különböző vastagságú bőr alatti zsírszövet átmetszését is jelenti, a hasfalat képző izmokat borító erős kötőszövetes lemezig. Ehhez belülről szorosan tapad a fali hashártya. Ennek átmetszésével azt megtoldják a köldök felé és a szeméremcsont felé a magzat kiemeléséhez kaput nyitva.
A méhfalon ejtett bemetszéssel megnyílik a méhüreg. A bemetszést a szülész két kezének ujjaival 10-12 centiméternyire tompán széthúzza, elkerülve így a fal nagyobb ereinek esetleges átmetszését és a vérzést. A nyíláson enyhén görbített ujjakkal az elöl fekvő rész (legtöbbször a koponya) és a mellső méhfal mentén mélybe nyúlva kibillenti, aláfogja és kihúzza a magzatot a méhseben át. Köldök csat felhelyezése és a köldökzsinór átvágása után a szülész átadja a babát a csecsemőgondozó személynek.
A kiürült méh gyorsan összehúzódva segíti a lepény leválását, amelyet a köldökzsinór húzásával vagy a bekötött infúzióval is adható gyógyszerekkel is elősegíthet a szülést levezető orvos. Miután tapintással ellenőrizte annak ürességét, a méhfal sebét összevarrja felszívódó varratfonallal. Ha utóvérzés nem észlelhető, rétegesen zárja előbb a hasfalat, majd a bőrt varrattal, esetleg kapoccsal is, és steril gézes vagy ragtapaszos kötéssel fejezi a műveletet.
A CSÁSZÁRMETSZÉS UTÁN
Császármetszés esetén a magzat megszületése után megtörténik az újszülött elsődleges vizsgálata és az Apgar-teszt elvégzése. Ha az újszülött jól van, és az anya sincs altatásban, akkor az újszülöttet általában beadják a műtőbe az anyának megtekintésre, ha ez még nem történt meg közvetlenül a születést követően.
Ez alatt az apa a kórházban érvényben lévő gyakorlat szerint vagy az újszülöttellátóban, vagy a műtő területén várja a műtét végét. Számos intézményben van lehetőség az újszülöttel való első bőr-bőr kontaktus kialakítására, mely feladatot császármetszés esetében az apa is magára vállalhatja, amíg az anya a műtőben van. Ha véget ért a műtét, az anyát általában visszatolják megfigyelésre az egyik szülőszobába vagy a császármetszéses őrző kórterembe, attól függően, hogy mi az adott egészségügyi intézményben az előírás.
A további terápia és kezelés a császármetszést végző orvos utasításai alapján történik.
Császármetszés után, ugyanúgy, mint hüvelyi szülés után a kismamák minimum két órát töltenek megfigyelés miatt a szülőszobán vagy az őrzőben. A megfigyelés alatt az anya mellett lehet a párja és az újszülött is a korai kötődés kialakítására.
A császármetszés napjainkban már egy meglehetősen biztonságos műtéti beavatkozásnak számít. Azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy mint minden orvosi beavatkozásnak, ennek is megvannak a szövődményei, kockázatai, amelyek a leggondosabban végzett egészségügyi tevékenység mellett is kialakulhatnak.
A CSÁSZÁROS ANYA IS ANYA!