Azt az állapotot nevezzük inzulinrezisztenciának, melyben a szövetek a normálisnál kevesebb glükózt tudnak felvenni inzulin jelenlétében – így jóval nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség a megfelelő vércukor – anyagcsere fenntartásához.
Normál vércukorszint értékek esetében is előfordulhat, hogy valaki inzulinrezisztens, ugyanis az állapot fennállása során nem minden esetben emelkedett a vércukorszint.
A szervezet a fokozott inzulintermelés következtében egy ideig még képes kiegyenlíteni a vércukorszintet, mindannak ellenére, hogy az inzulinérzékeny szövetek már kevesebb glükóz felvételére képesek a korábbi inzulinmennyiség mellett. Viszont ez az állapot nem tartható fenn hosszabb ideig, így mindenképp fontos az IR felismerése, és az életmód megváltoztatása annak érdekében, hogy ne alakuljon ki rövid időn belül cukorbetegség.
|
Fontos tudni: Az egészséges éhgyomri vércukorszint 3.9-6.0 mmol/l. Alacsony vércukorszintről (hipoglikémiáról) a 3.9 mmol/l alatti érték esetében beszélünk. Magas vércukorszintről (hiperglikémiáról) a 6.0 mmol/l feletti érték esetében beszélünk. A magas vércukorszint már szénhidrát-anyagcsere zavarra, az esetek egy részében kialakult cukorbetegségre utal. Az inzulinrezisztencia is ezen zavarok egy formája, amely azonban még nem feltétlenül jár a kialakult betegségre jellemző magas vércukorszinttel. |
Számos szerv sejtjeinek része csak inzulin hatására képes felvenni a működéshez szükséges glükózt. Inzulinrezisztencia esetében azonban a szövetek csak az átlagosnál nagyobb mennyiségű inzulin jelenlétében képesek a megfelelő mennyiségű cukor hasznosítására.
Az inzulinrezisztencia az izomszövetek, legfőképpen a máj, a zsírszövetek és az agy sejtjeit érintik.
A nagy mennyiségű inzulinszükségletet a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek ß-sejtjei fokozott inzulintermeléssel próbálják kielégíteni. Amíg a hasnyálmirigy több inzulint termel, addig nem jelentkeznek a betegség jellegzetes tünetei, így a szénhidrát-anyagcsere zavara sokáig nem észlelhető. Viszont kezelés nélkül a ß-sejtek csak egy bizonyos határig képesek kielégíteni az inzulinszükségletet, ezután kimerülnek, és már nem lesznek képesek erre. Amikor ez megtörténik, kialakulnak a cukorbetegség jellegzetes tünetei:
-
szomjúság,
-
szájszáradás,
-
sok folyadék fogyasztása,
-
gyakori vizeletürítés,
-
bőrviszketés
Mivel magas inzulinszint mellett a szervezetünk még képes a normál vércukorszint fenntartására, önmagában a vércukorszint érték nem jelzi megfelelően az inzulinrezisztenciát. A betegség kifejezéséhez ezért az ún. HOMA indexet használják.
A HOMA index az éhgyomri vércukorszint – éhgyomri inzulinszint / 22,5, azaz azt fejezi ki, hogy milyen magas inzulinszint mellett jelentkezik az adott vércukorszint. Amennyiben az így kiszámított érték 2 feletti, inzulinrezisztenciáról beszélünk. Amennyiben önmagában a vércukorszint is az egészségesnél magasabb értéket mutat, már kialakult a szénhidrát-anyagcsere valamilyen szakaszú zavara.
Fontos tudni:
A magas vércukorszinttel járó szénhidrátanyagcsere-zavarnak a nemzetközi osztályozás szerint három stádiuma van:
-
Emelkedett éhgyomri vércukorszint:
Az ismételt éhgyomri vércukormérések során a vénás vérben mért vércukor 6.1-6.9 mmol/l között van. Ez az állapot általában panaszmentes, azonban felismerése fontos, egyrészt mert cukorbetegség kialakulásához vezethet, illetve azért is, mert már ez az állapot is fokozhatja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Felismerése csak rendszeresen elvégzett vércukorszint ellenőrzéssel lehetséges.
-
Csökkent glükóztolerancia:
Az ún. orális glükóztolerancia teszt segítségével állítható fel a diagnózis.
A vizsgálat menete: a páciensnek előzetes kb. 10 órás éhezést követően, 75 g cukor tartalmú vizet kell elfogyasztania. Az első vércukormérés, még a teszt előtt, a második mérés pedig, 120 perccel a cukor elfogyasztása után történik. Ha a 120 perces érték 7.8-11.1 mmol/l között mérhető, csökkentett glükóztoleranciáról beszélünk.
-
A harmadik stádium már maga a cukorbetegség.
