Manapság számos fogamzásgátló módszer létezik, mégis a legmegbízhatóbb az ondó- vagy a petevezeték elköttetése a nem kívánt terhesség megelőzése érdekében.
Minden fogamzásgátló eszköz mellett és ellen is szólhatnak érvek, ugyanakkor, ha a megbízhatóságot és a szexuális élet minőségének megtartását vesszük alapul, akkor a művi meddővé tétel a legjobb megoldás.
Férfiak esetében vazektómia:
Az ondóvezeték elköttetése, azaz vazektómiai beavatkozás során megakadályozzuk a spermiumok húgycsőbe, onnan pedig, aktus során, a petesejtig való jutásukat.
Mivel az ondóvezeték a herezacskó vékony bőre alatt helyezkedik el, így a beavatkozást végző orvos könnyen hozzáfér.
A beavatkozás rövid ideig tartó rutin eljárásnak számít, mindössze két apró bemetszéssel jár, melyet általában helyi érzéstelenítéssel végeznek, és maximum harminc percet vesz igénybe.
Létezik olyan eljárás is, mely során nem alkalmaznak szikét, hanem megfelelő sebészi csíptető segítségével néhány pont ejtése során a megfelelő bőrfelületen, annak széthúzásával szintén hozzáférhetővé válik az ondóvezeték.
A vazektómia is műtétnek számít, így az ezzel járó szokásos kockázatokkal is számolni kell, ami leggyakrabban a fertőzés vagy vérzés fellépésében nyilvánulhat meg.
A beavatkozás után általában már egy hét elteltével újra lehet szexuális életet élni. Mivel a tesztoszteron hormon termelése a beavatkozás után sem szűnik meg, tehát ugyanúgy bekerül a véráramba, mint előtte, így ez a fogamzásgátló módszer semmilyen hatást nem gyakorol a libidóra.
A spermiumtermelés ugyan nem szűnik meg, viszont a nem kiürülő spermákat a szervezet maga lebontja. Ugyanakkor az ejakulációban sem lesz érzékelhető változás, mivel a spermiumok csupán az ondófolyadék 2-5 százalékát teszik ki.
A beavatkozás nem növeli a prosztata- vagy hererák kockázatát, viszont a műtétet követően kialakulhat enyhe diszkomfort érzet, ami a mellékherékben és az ondóvezetékben megnövekedett nyomás miatt alakulhat ki.
A vazektómia tartós változásnak tekinthető, ugyan visszafordítása nem lehetetlen, viszont igen komplikált és költséges beavatkozás. Ráadásul nem garantált, hogy az alany spermiumainak száma és mozgékonyságuk megegyezik az elköttetés előtti állapottal, valamint magasabb lehet a kóros spermiumok szám is. Továbbá a teherbeesés esélye is csak 55% a műtétet követő első tíz évben, utána pedig ez a százalék már a felére csökken.
|
Nők esetében petevezeték elköttetés:
Az operáció által végzett művi meddővé tétel a petevezetékek roncsolásával történik.
Az eljárás mára már rutin laparoszkópiás műtétnek számít, általános altatásban végzik, két apró bemetszéssel a köldök alatt két oldalt, és nagyjából egy órát vesz igénybe (továbbá 2-3 nap kórházi felépülést). Komplikáció esetén előfordulhat a has felnyitása, de ez csak ritkán szükséges.
A petevezetékek elzárása történhet gyűrű vagy fémkapocs felhelyezésével, viszont leggyakrabban a petevezetők átégetését alkalmazzák, ami aztán hegesedik, így átjárhatatlanná válik a petesejt számára, ami nem tud eljutni a méh üregébe, így megakadályozva a megtermékenyülést.
Mivel a műtét komolyabb a vazektómiánál, így a szövődmények is kockázatosabbak: fennállhat akár a méh eltávolítása is, mivel a vérzések és a fertőzések sokkal súlyosabb lefolyásúak lehetnek. A húgyhólyag, húgyvezeték, erek és belek sérülése, hashártyagyulladás, vérrögösödés is a szövődmények közé tartozik.
Mivel a beavatkozás során szerv eltávolítására nem kerül sor, így a hormonháztartást, a menstruációs ciklust és a libidót sem befolyásolja a változás.
A petevezetékek elköttetése szintén állandó változásnak tekinthető, ugyan vissza lehet fordítani, de nem garantált, hogy mindenkinél. Ha mégis elvégezhető, akkor viszont nyolcvan százalékos a teherbeesés lehetősége, de ez természetesen nagyban függ a nő életkorától, egészségügyi állapotától és az előzőleg elvégzett műtét típusától is.
|
0,3% Pearl index
