A menopauzát megelőző, majd az azt követő 5-6 éves időszakot klimaktériumnak, röviden nevezve – klimax.
A menopauza előtti években a kifinomult szabályzó rendszer működése, ami addig fenntartotta a menstruációs ciklusokat, a tüszőérést és a termékenyíthető petesejt kialakulását, csökken. Ennek oka az öregedő petefészkek serkentőhormon-érzékenységének romlása, így a vérzések pontatlanabbá válnak, vagy néha felerősödnek, és már nincs tüszőrepedés, sem sárgatesthormon-termelés, több lesz a tüszőhormon, a megvastagodott méhnyálkahártya pedig erősebb, rendetlenebb vérzéssel járhat. Végül a tüszőhormon termelése az elöregedett petefészkekben megszűnik.
Az agyalapi mirigy egy ideig egyre több serkentőhormont termel, de erre sem reagál már a petefészek. Az évtizedeken át megszokott tüszőhormon hiánya és a serkentőhormon magas szintje a vérzés elmaradásával, számos változással és átmeneti tünettel jár.
Megkülönböztetjük:
* Premenopauza (menopauza előtti időszak).
A premenopauza során menstruáció – általában szabálytalan időközönként – még van, de már jelentkezhet a menopauza néhány tünete is. Mivel a hormonszintek ilyenkor már szeszélyesen alakulnak, ezért megjelenhetnek a hőhullámok és az érzelmi bizonytalanság. Várandósság igen kis eséllyel, de még bekövetkezhet.
* Posztmenopauza (menopauza utáni időszak).
A petefészkek sokkal kevesebb ösztrogént állítanak elő (végül szinte semennyit sem), már egyáltalán nem termelnek progeszteront, nincs ovuláció és nem alakulhat ki várandósság sem.
A sokszor igen kellemetlennek átélt panaszok közül a legáltalánosabb a melegségérzet vagy hőhullám, ami zavaró, látható izzadással, verejtékezéssel jár. Ez a jelenség megzavarhatja az éjszakai alvás nyugalmát, illetve általános feszültséget, idegességet okoz.
A tüszőhormon kilépése a szervezet anyagcsere-folyamataiból fokozhatja a hízás- és székrekedéshajlamot, vita zajlik arról, hogy mennyiben növeli az infarktus- és stroke-veszélyt.
A tüszőhormon a csontszövet állandó lebontás-építés folyamatában a csontépítés egyik legfontosabb faktora, elősegítője volt. Termelődésének megszűnésével a csontot bontó folyamatok dominálnak, a menopauzával kezdődik minden nőben a csontszegénységhez, majd csontritkuláshoz vezető folyamat.
A méh nyálkahártyáján kívül is vannak különösen tüszőhormonra érzékeny szövetek. Ilyenek a hüvelyt bélelő hám, mely klimaxban veszít többrétegűségéből, sorvad, érzékenyebb és könnyebben fertőződő lehet. Ilyen a húgyutakat bélelő hám, mely szintén sorvad, idővel vizelettartási nehézségeket okozhat.
A bőr szárazabbá, ráncosabbá válik, a könnytermelés csökkenésével gyakori panasszá válik a szemszárazságérzet.
Idővel a rugalmas rostok csökkenése a hüvely szűkülésével nehezítheti a házaséletet.
A menopauza néhány nőnél átmeneti pszichológiai megrázkódtatással is járhat. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint számos nő bagatellizálja az átmeneti korszak kellemetlenségeit. Van, aki elviselhetetlennek írja le állapotát és ezért mindenképpen gyógyszeres kezelésre szorul, van, akiben néhány hét alatt lezajlik, de egyesek még 1-2 év múltán is panaszkodnak hőhullámokról.
