A következő néhány sor túl sok újdonságot nem tartogat egy gyakorlott anya (vagy apa) számára, viszont létezik néhány olyan aranyszabály, amit időről időre fel kell eleveníteni ahhoz, hogy a szülők gyermeküknek nap, mint nap a tőlük telhető legtöbbet adják.
A legtöbb szülő csak teszi a dolgát, amit az ösztönei, az esze és a szíve diktál, hiszen idő sincs arra, hogy folyamatosan felülvizsgálja a tetteit, vagy hogy éppen helyesen cselekedett-e.
Amennyiben mégis létezne egy lista, ami alapján lecsekkolható lenne, hogy mennyire tesz meg mindent a lurkó(k)ért, valahogy így nézne ki:
1. „Fogd a kezét” miden lépésnél!
Mutasd meg neki, hogy milyen példát kövessen, ne csak szavakkal mondd el! Mi emberek arra vagyunk beprogramozva, hogy ellessünk másoktól dolgokat, lemásoljuk mások cselekedeteit, annak érdekében, hogy megértsük őket, és beilleszkedjünk a társadalomba. Szülőként az a feladatod, hogy olyan ember legyél, amilyenné azt szeretnéd, hogy ő váljon, mutass Neki utat!
2. Tanítsd meg, hogyan fejezze, mutassa ki szeretetét!
A szeretetet nem lehet rosszul csinálni, nem lehet elrontani, vagy túlzásba vinni, csak a szeretet jegyében történő anyagi gondoskodás viheti el rossz, túlzó irányba a kapcsolatot. A szeretet kifejezése pedig pofon egyszerű: ölelés, együtt töltött idő, figyelő fülek.
3. Halmozd el pozitív élményekkel!
Tanítsd meg, hogyan sajátítható el a pozitív gondolkodás. A kisbabák kb. 100 milliárd agysejttel születnek, melyek között kezdetben viszonylag gyenge a kapcsolat. Ezek a sejtek alakítják a személyiségünket, határozzák meg gondolatainkat és tetteinket. A köztük lévő kapcsolatot az egyes cselekedetek ismétlése és begyakorlása, a megélt élmények mélyítik, ezért nagyon fontos, hogy milyen impulzusok érik a gyerkőcöt.
4. Nyújts mindig biztonságot!
Az egyik legfontosabbdolog a stabil bázis, hogy érezhesse, általad mindig védve van.
5. Biztosíts nyílt és egyenes kommunikációt!
Ha gyakran átismétled gyerkőcöddel, hogy mennyire fontos a nyílt és egyenes kommunikáció, akkor hamar meg fogja érteni, hogy nem számít, mi történik, vagy, hogy mit tesz, a lényeg, hogy legyen őszinte! Kérd meg, hogy mesélje el, mi történt aznap a bölcsiben/óvodában/iskolában, és, hogy hogy érezte magát mindeközben. Ne adj tanácsokat, ne keress megoldásokat, csak hallgasd és tegyél fel olyan kérdéseket, amivel maga is tisztázhatja a benne rejlő érzéseket.
6. Ne legyél olyan, mint a szüleid!
Emlékezzünk vissza a gyermekkorunkra, a szüleink viselkedésére, és vizsgáljuk felül a saját tetteinket. A legtöbben nem szeretnénk olyan szülők lenni, mint a sajátjuk volt. Még az igazán boldog gyermekkort megélő párok is megfogalmaznak néhány kritikát, amit máshogy csinálnának, mint az „őseik”, de persze mégis, amikor kinyitjuk a szánkat, szinte szóról szóra ugyanazok a kifejezések hagyják el azt… Emlékezz vissza a gyerekkorodra, hogy érezted magad, amikor a szüleiddel kerültél ugyanebbe a helyzetbe, és mit szerettél volna, mit tegyenek. Legyél tudatos és próbálj meg legközelebb úgy cselekedni, nem baj, ha nem jön össze elsőre!
7. Törődj a saját jólléteddel!
A gyermekek a szülő minden rezdülését megérzik, szóval szülőként miattuk is fontos, hogy jól érezzék magunkat a bőrünkben. Foglalkozz az egészségeddel és építgesd a kapcsolatod a pároddal.
8. Ne használj fizikai fegyelmezési eszközöket!
A fizikai fegyelmezési eszközök nem tanítják meg a gyermeknek, hogy mi a jó és mi a rossz, csupán annyit fog fel belőle, hogy tartania kell a fizikai retorzióktól. Ezzel a szülő egy olyan modellt állít fel, amiben normálisnak számít az erőszak.