A kisbaba életének első éve sok tekintetben nagyon látványos, elsősorban a mozgásfejlődés terén látható, milyen nagy utat járt be a kicsi. A beszédfejlődés terén inkább a második évben történnek nagy változások, de hogy értsük a szavak, mondatok kialakulását, érdemes áttekinteni, hogyan fejlődik a csecsemő kommunikációja.
Fontos leszögezni, hogy minden gyermek más ütemben fejlődik, ezért ha eltérések találhatók az átlagos fejlődéstől, az még nem jelent gondot.
Bármilyen furcsán is hangzik, már az újszülött is kommunikál környezetével. Műszerek segítségével kimutatható, hogy másképpen sír a baba ha éhes, ha fáj valamije, ha diszkomfortérzése van (nyomja a takaró vagy tele van a pelenka), és másképp, ha unatkozik és társaságra vágyik.
Kifejező tehát a kicsi sírása, de ugyanilyen kifejező a testbeszéde is. Nem kell különösebb megfigyelőképesség ahhoz, hogy a jóllakott, elégedett csecsemőt megismerjük a laza testtartásról, a boldog kapálózásról pedig észrevegyük, hogy örül valaminek. Sőt, már az egészen pici baba érzékeli az arckifejezést és utánozza is azt: összeráncolja a szemöldökét, fintorog, két hónapos kora körül pedig megismeri a hozzá közel állókat, és tudatosan mosolyog a szeretett személyekre.
A beszédhangok már születéskor előnybe vannak részesítve, ugyanis a magzat már érzékeli édesanya méhében a hangjelenségeket, felismeri a hangját, amit tompítva ugyan, de hall.
A kezdeti kommunikáció szemtől szemben zajlik.
A babák féléves kor után tudják követni a tekintetet és megérteni a gyakran hallott szavakat. Négy hónapos koruk körül már felismerik a nevüket, kilenc hónapos korukra pedig már kifejezéseket is értenek.
A beszédértés gyorsan fejlődik, ahogy a baba egyre többet fedez fel a szűkebb és tágabb környezetből.
A hangadás is egy folyamaton megy keresztül : a kezdeti kifejező sírást pár hetes kor körül egyre inkább felváltja a gagyogás, gőgicsélés. A gyermeknek örömet szerez, ahogy próbál hangokat adni, ahogy igazítja a szájacskáját, nyelvét, és örömet szerez az is, hogy ezeket a próbálkozásokat hallja, így egyre többet „mond”, sokféle hangot képez, olyanokat is, amelyek nem fordulnak elő anyanyelvében. Neki ez is játék. Három-négy hónapos koruk körül már egészen hosszú hangsorokat ejtenek, kifejező hanglejtéssel tudnak „kérni”, „örülni”, „elégedetlenkedni”.
A csettintő, gurgulázó torokhangokkal, az ajakkal képzett hangokkal, a sokféle magánhangzóval egyre több szótagsort ismétel a baba: memememe, dádádádá, bububu. Egy adott pillanatban pedig, amikor olyan hangsort ejt ki, aminek a környezet értelmet tulajdonít – mammma, anna, appa, ott – észreveszi, mennyire örülnek ezeknek a hangsoroknak a számára kedves emberek. Így lassacskán a hangsorok jelentést nyernek.
Az első szavak utánzással is kialakulhatnak: a csecsemő már képes bizonyos hangokat kiejteni (pl. a v-t és az a-t), és ha egy kedves négylábú állatra mutatva az anyuka azt mondja, „nézd csak, ott a kutyus, va-va” ő is megpróbálja kimondani, hogy vava. Egy éves kora körül már sok kisgyermeknek néhány szavas a szókincse, egyesek pedig egy-két szót egymás mellé téve már kifejezéseket is használnak: ató ott (ott van az autó).
Az első életévben a gyermek beszédfejlődése akár szavak, akár cselekvés formájában segíthető. Fontos válaszolni neki már akkor is, amikor még csak sírással próbál kommunikálni. Ha a síró kisgyermek magára van hagyva, nem tanulja meg, hogy érdemes és jó dolog „beszélgetni”, és a sikertelenség elkedvetleníti.
|
Tanács: A gondozási tevékenységeket szavak, mondatok, beszéd kísérje (akár pelenkázás, etetés, fürdetés, öltöztetés…közben), fontos elmondani neki, mi az, ami éppen folyik. |
Kezdetben figyelni kell arra, hogy a baba lássa az arcot, a szájat.
Az átlagosnál kicsit lassabb tempóval, dallamosan kell a babához szólni, de semmi esetben sem selypítve. Bármennyire aranyosnak tűnik a selypítés (jaj, de édesz kici andalka vad te), a későbbi beszédtanulás szempontjából nagyon fontos, hogy a gyermek szép kiejtéssel hallja a hangokat, jó beszédpéldát kapjon.
Ha sokan, sokat beszélnek hozzá, ha élőszót hall és nem gépi hangokat a tévéből, ha már kezdetben ritmusos mondókákkal van szórakoztatva és örömteli beszélő környezetet adatik a számára, akkor a kisgyermek boldogan indul el azon az úton, amit beszédfejlődésnek nevezünk.
