Férjemmel 2016 àprilisàban dobtuk fel először a baba témàt, miutàn keresztfiunk pàr napig vendégeskedett nálunk. Úgy mondva ràjöttünk, ”valakire” szüksègünk van, hogy életünk teljes legyen. Első probàlkozàs utàn a teszt negatív lett, amit részemről aggodalom, félelem követett…Egy nő ilyenkor mindenre gondol…mi van ha…
Màjus első hetén történtek a vàltozàsok!Hànyinger, émelygés, illatok irànti érzékenység. A tesztet nem merten megcsinálni, mert féltem az újabb csalódàstól. Màjus 13-àn(ami éppen pénteki napra esett) megcsinàltam a tesztet, ami pillanatok alatt pozitív lett. Nem mertem bele élni magam, amíg a nőgyógyász nem igazolta. Május 19-én tudtuk meg a jó hírt, kicsi babánk úton van. Elmondhatatlan volt az örömünk.
Az első trimeszter volt a ”legnehezebb”, minden reggel émelygés, hànyàs…A màsodik trimeszterre minden jobb lett, nyaralni voltunk, kirándulgattunk férjemmel.
A hatodik hónapig dolgoztam, àllandó mozgàsban voltam, ami talàn hozzàjàrult a ”könyebb” szüléshez. Januar 4-re kis falunkba nagy hó esett. Mivel férjem dolgozott, úgy döntöttem, hogy elsöpröm a havat a bejàrat elől. Éreztem minden rendben van, semmi nem esett nehezemre. 5-én lefekvés után arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Letusoltam, el készültem, 3 órakor értünk a kórházba.10 órakor már 3 perces fájások voltak.13 órakor indultak a toló fàjàsok, Noel pedig már 15:10 perckor a karjaimban volt. Apàs szülès volt, ami megkönnyítette a helyzetet. Ha tanácsot kellene adnom, hogy mi könnyítheti meg a szülést, a sok mozgàst ajànlom, persze ha egèszségügyi probléma nem akadályozza.
Ez az èn kis hoszabb történetem, minden percét imàdtam. Leirhatatlan boldogsàg egy életet karba kapni, akit az ember 9 hónapig a szíve alatt hordott, egy olyan pillanat volt ez számomra, amit úgy fogalmaznék:
„Az ég ès a föld egy pillanatra összeért.”
