Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis tündèr aki nagyon ragaszkodott anyukàjàhoz. Ennek a tündèrnek a neve Abigèl, s őt egy szèp tavaszi napon, àprilis 19-èn csalogatta ki a napsugàr.
Olyannyira kènyelmes ès gondtalan volt neki az anyukàja hasàban,hogy kilenc napos „kèsèssel” sikerült kicsalogatni onnan. Anyukàjànak 3 napos vajùdàsàba ès kètszeri indìtàsba került,hogy tündèrkèjèt,kis babszemmè bugyolàlva,megpillanthassa ès,hogy az első puszit arcàra nyomhassa. Azòta ezt a puszimennyisèget megsokszoroztàk ès most màr csak milliòkban lehetne megszàmolni őket. Anyukàja azòta is nagyon hàlàs a kòrhàzi szemèlyzetnek,különösen Đukić dokinak, akik mindent megtettek,hogy ők ketten talàlkozzanak. A tündèrke anyukàja,ès immàr maga a kis tündèr is 9 nap utàn hagyhatta el a kòrhàzat ès tèrhetett vissza birodalmàba.
Azòta hàrman vesznek rèszt a kalandokban,kiràndulàsokban ès nevetèsekben. A napok Abigèllel indulnak ès fejeződnek ès mindeközben bölcs mesterkènt tanìtja meg a körülötte levőket az őszinte mosolygàsra ès fedezteti fel velük az aprò örömöket melyeket igenis èrdemes èszrevenni. Nem nehèzsègek nèlküli ez az ùt amin ők hàrman elindultak, viszont èrdemes nekivàgni.
Aki nem hiszi, jàrjon utàna.
