A mozgásfejlődés rendkívül fontos és meghatározó része a gyermek fejlődésének. Ez nem csupán az egyes mozdulatok kivitelezése érdekében van így, hanem bizonyos agyi tevékenységek kialakulásában is komoly szerepet játszik.
Mindennek tudatában azt is fontos megjegyezni, hogy a mozgásfejlődés lépései igen tág időhatárok között mozognak, ami azt jelenti, hogy amennyiben a szülők kisebb eltéréseket, késéseket vagy sorrendbeli eltéréseket tapasztalnak e téren, az még nem egyenlő a rendellenességekkel. Ezek többnyire nem jelentenek kóros elváltozásokat, így szakember segítségére nem feltétlenül van szükség, ugyanakkor a szülő gyermekének ösztönzésével nagy lépéseket tehet a fejlődés érdekében.
Néhány általános dolgot érdemes tudni, még mielőtt a gyermek motiválásáról beszélnénk. Ilyen például az egyes mozgásformák helyes sorrendje:
- átfordulás (4-6. hónap)
- kúszás (6-8. hónap)
- mászás (8-10. hónap)
- ülés (8-10. hónap)
- állás (9-11. hónap)
- járás (10-12. hónap)
Az alábbi gyakorlatok alkalmazása kifejezetten olyan babák esetében ajánlott, akiknél a fejlődés megfelelő, vagy csak egészen apró lemaradások, esetleg a mozgásformák sorrendbeli fejlődésének felcserélődése figyelhető meg.
FONTOS TUDNI: komolyabb késések, lemaradások vagy rendellenességek esetében feltétlenül szükséges megfelelő szakember felkeresése!
Az otthoni motiváció általános szabályairól:
-
Fontos tudni, hogy az egyes mozgásformák elsajátítása nem öncélú dolog. Tehát nem csak a mozgásról van szó, ugyanis ebben a korban minden mozgásfejlődési lépcsőfok kölcsönös viszonyban van az agy érési folyamataival is. Erre különösen oda kell figyelni, mivel a mozgásfejlődés egyes fázisainak kimaradása, megkésett vagy hibás elsajátítása magán a mozgáson túlmutatva a későbbi teljesítményekben, többek között tanulási zavarokban, részképesség-zavarokban, diszlexiában, diszgráfiában, diszkalkúliában, stb. mutatkozhat meg.
-
Fontos figyelemmel kísérni az egyes mozgásformák kialakulásának idejét, ugyanis minden mozgásfejlődési fázisnak megvan a maga ritikus időszaka, amikor a legkönnyebben és leghatékonyabban el lehet sajátítani.
-
Fontos észben tartani, hogy a mozgásfejlődés egyes lépéseit nem szabad siettetni, vagyis kellő időt kell hagyni azok elsajátítására és gyakorlására, ez a szülők részére akár felérhet egy türelmi játékkal is.
-
Fontos odafigyelni, hogy ne maradjon ki egy-egy lépcsőfok vagy ne cserélődjön fel egy-egy fázis a mozgásfejlődés során.
-
Fontos tudni, hogy megfelelő környezetben egy egészséges baba magától, különösebb ösztönzés nélkül is elsajátítja a fiziológiai mozgásokat. A szülő felelőssége az, hogy ezt a környezetet kialakítsa. Íme néhány tanács ehhez:
- a csecsemő már 2-3 hónapos korától legyen minél többet biztonságos, kemény felületű, szabad mozgásteret biztosító, tág térben. Erre legalkalmasabb eleinte a padlón elhelyezett játszószőnyeg vagy takaró, majd később a szivacsszőnyeg vagy szivacs-puzzle;
- érdemes kerülni a járóka használatát, mivel ebben nincs elég helye a babának a forgolódás, kúszás, mászás gyakorlására, és idő előtti felülésre, felállásra készteti. Ehelyett célszerűbb lekeríteni a szobában egy nagyobb, biztonságosan kialakított részt, vagy ha az egész szoba alkalmas a gyermek számára, felhelyezni egy ajtórácsot;
- bármilyen népszerűek is, mellőzni kell azokat az eszközöket, melyek hibás mozgásforma és testtartás elsajátítására késztetik a csecsemőt. Ilyenek pl. a bébikomp vagy a nem megfelelő kialakítású babahinták, illetve minden olyan termék, amely silány minőségű, vagy nem megfelelő időben, ill. módon alkalmazzák, és ezáltal, többet árt, mint használ;
-
Az otthoni gyakorlás eredményességének érdekében néhány alapvető szabályt be kell tartani:
A gyakorlás ne feladat legyen, hanem mindig játék!
(Kísérheti ének, mondóka is.) Éppen ezért fel se merüljön a jutalmazás-büntetés kérdése!
- A gyakorlatokat csak rövid ideig ajánlott végezni (max. 10-15 percig), de rendszeresen (naponta akár többször is)!
- Nem szabad a babára erőltetni semmit se, főleg ha beteg, fáradt, álmos vagy éhes, csak akkor végezhetőek a gyakorlatok, ha ezekre készen áll!
- Fontos tudatosnak és célratörőnek lenni gyakorlás terén! Ez azt jelenti, hogy egyszerre csak egy mozgásformával ajánlott foglalkozni!
- Ha egy mozgásfejlődési fázis előbb jelenik meg, mint az azt megelőző, próbálkozni kell olyan helyzetet teremteni, hogy kevesebb lehetősége legyen a babának azt gyakorolni, és inkább rá kell vezetni a kimaradt fázisra!
- Ha egy mozgásfejlődési fázis hibásan jelenik meg, fontos visszalépni az előző mozgás gyakorlásához, és megfigyelni, hogy azt helyesen végzi-e a baba! Sokszor a korábbi mozgásforma helyreállításával már megalapozható a következő mozgás helyes kivitelezése.
-
Ha súlyos akadály merül fel, vagy az otthoni torna és játék eredménytelen, szakember segítségére van szükség! (Ezt elhúzódó, kérdéses szülés vagy szövődmények esetén megelőzés gyanánt minél előbb, még a gondok megjelenése előtt, ajánlott megtenni!)
Az átfordulás segítésének előkészítése:
Már 2 hónapos kortól naponta többször pár percre érdemes hasra helyezni az ébren lévő csecsemőt, hogy erősödjön a hát és a nyak izomzata! 3 hónapos kortól egyre többet érdemes hasra fektetni! Ekkor már megkezdődhet leköltöztetése a földre, egy plédre vagy játszószőnyegre. Ez kellőképpen kemény és biztonságos felület a támaszkodás és a forgolódás megkezdéséhez. A hát- és nyakizmok úgy is erősíthetők, ha a csecsemő egy nagy labdára, hasra van fektetve (ha van ülőlabda vagy fitness labda), és a csípőjénél fogva a szülők lassan előre-hátra görgetik. Ahogy gördül a labda, úgy csökken az alátámasztás, és a picinek egyre több erőt kell kifejtenie saját feje megtartásához. (A gyakorlat csak akkor hatásos, ha a csecsemő már önállóan emeli a fejét, és nem simul rá tehetetlenül a labdára.) Szintén a nyakizom erősítését szolgálja, ha a csecsemő kezénél fogva hanyattfekvésből lassan ülésbe felhúzható, majd lassan visszaengedhető. A gyakorlatot egymás után max. 3-5x ajánlott megismételni!
Csalogatás: A mozgásfázisok jelentős része a fejtől indul el, ezért érdemes először mindig a fej elmozdulását ösztönözni. Például egy játék, csörgő felmutatása, majd lassan oldalirányba való elmozdítása is segíthet, mert ilyenkor a csecsemő tekintetével követve elforgassa a fejét! Ahogy utána is nyúl, követni fogja a mozdulatot a váll és a karok, majd a törzs, végül a lábak.
Lábingáztatás: Az átfordulás egyik fontos tényezője a törzs, ezen belül is leginkább a csípő mozgékonysága. Segíthet a forgás előkészítésében, ha a szülők a babát hanyatt fektetve, a két lábát jobbra-balra ingaszerűen mozgatva a csípőjét (mondókára vagy énekre) ösztönzik. A gyakorlat később már úgy is végezhető, hogy csak az egyik lábát fogják, a másikat pedig a baba maga viszi utána.
Passzív forgatás: A 2-3 hónapos babák nagyon szokták élvezni, ha eleinte óvatosan, később már nagyobb lendülettel hengergetik őket. Ez jó alkalom arra is, hogy megbarátkozzanak az átfordulás élményével.
Aktív forgatás: a baba egy pléden fekszik, amikor lassan megemelkedik a széle, mintha a szülő le akarná róla gurítani a gyerkőcöt! Eleinte csak oldalra fordulásig ajánlott végezni a gyakorlatot, majd később picit tovább egy olyan szögig, amikor már magától be tudja fejezni az átfordulást! Idővel egyre korábban kell félbehagyni a fordítást, hogy minél nagyobb részét a babának magának kelljen elvégeznie! Először majd segíteni kell neki, hogy ne akadjon meg a saját kezében (pl. karját a talajra a feje mellé kell simítani), de ahogy ügyesedik, már önállóan is meg tudja oldani ezt az akadályt.
A kúszás segítésének előkészítése:
A kúszáshoz elsősorban a felsőtest izmait kell megerősíteni, amely jó esetben már az átfordulás előtt megkezdődik. A meghatározott mozdulat előkészítése a nyúlással történik. Nagyon egyszerű, a hason fekvő csecsemő elé egy számára vonzó játékot kell helyezni!
Tornáztatás: A szabályos kúszás ellentétes kéz-lábmozdulatokkal történik. Ha erre nem érezne rá magától a pici, érdemes tornáztatni. Erre legjobb módszer a hanyattfekvő testhelyzet, karját-lábát mozgatva szórakoztatni, énekelni, mondókázni neki! Ez azért is hasznos, mert ha netán kimaradna a kúszás, a tornamozdulatokkal valamennyire pótolni lehet az ellentétes végtagmozgások agyra gyakorolt hatását.
Csalogatás: A kúszás előhívására szintén alkalmas a tárgyakkal való csalogatás. Érdemes a csecsemő elé egy játékot helyezni úgy, hogy ne érje el! Ha ezt már könnyen megszerzi, lehet fokozni a dolgot azzal, hogy a szülő madzagot köt a játékra, és mindig egy kicsit odébb húzza azt. Ennél a megoldásnál fontos ügyelni arra, hogy időről-időre mégis elérje a tárgyat, nehogy elkeseredjen és feladja!
Lábtámasz: Ha nehézséget jelent a kitett tárgyak megszerzése, meg kell támasztani a pici talpát tenyérrel, hogy eleinte onnan tudja eltolni magát a játék irányába!
Felfedezés: A gyermek töltse a lehető legtöbb időt a talajon! Fontos köré helyezni néhány érdekes játékot, melyek arra ösztönzik, hogy megszerezze őket. Az inger gazdag környezet fokozza felfedezőkedvét, és motiválja az elindulást.
Lejtő: Ha van rá mód, érdemes kialakítani enyhén lejtős felületet, amin lefelé még eredményesebb lehet a kúszás gyakorlása! Miután ezt úgyis csak felügyelet mellett szabad végezni, bármi megfelel a célra, megemelt asztal, vasalódeszka, pad, stb.
Akadálymentes környezet: A kúszás gyakorlásához nagy tér kell, így ajánlott a csecsemő közeléből minden olyan dolgot elrakni, amiben megkapaszkodva idő előtt felülne, felállna!
A mászás segítésének előkészítése:
A mászás előkészítése tulajdonképpen a helyes kúszás elsajátítása. Ezen kívül szükséges a végtagok és főleg a felsőtest megerősödése. Ezt a célt szolgálja az, amikor a baba négykézláb rugózik és hintázik. Ha a szülő úgy érzi, hogy az izomerő gyengesége miatt nem indul be a mászás, talicskáztathatja úgy, hogy a csecsemő elé helyez egy játékot, megfogja a csípőjét vagy a combját, és így segít neki elindulni a cél felé. A mászáshoz megfelelő egyensúlyozásra is szükség van. Ennek fejlesztésére szintén alkalmas a nagy labdán való hasaltatás (persze a csecsemőt közben végig fogva).
Görgetés: A mászás legfontosabb eleme az ellentétes kéz-lábmunka. Ha a picit az akadályozza a mászásban, hogy még nem bírja el saját testsúlyát, gyakorolhatók az alternáló mozgások a csecsemő hasa-mellkasa alatt átvetett hordozókendővel vagy lepedővel.
Az ülés segítésének előkészítése:
Az ülés feltétele a törzsizmok megerősödése és az egyensúlyérzék fejlődése. Bár a legtöbb gyermek féléves kora előtt még nem tud ülni, 4 hónaposan már elkezdhető – éber állapotban – félig ülő helyzetben utaztatni a babakocsiban, és ha hajlandóságot mutat rá, rövid időre kitámaszthatjuk szintén félig ülő helyzetben nézelődni. Teljesen felültetni azonban addig nem szabad, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi, mert az izmok megfelelő támasztóereje nélkül a gerincen kóros elváltozások jöhetnek létre (pl. gerincferdülés).
Kétkezes játék: Az ülés egyik lényege a két kéz felszabadulása, ezáltal pedig a szem-kéz koordináció fejlődésének megindulása, ezért fontos, hogy a kicsi elég ideig üljön. Ezt legjobban izgalmas, figyelemfelkeltő, szórakoztató kétkezes játékokkal lehet elérni.
Ülés nagy labdán: Az ülés biztonságát fokozza, ha nagy labdára ültetve, a csípőjénél megfogva rugóztatják, döntögetik, vagy görgetik előre-hátra. A feladat még élvezetesebb, ha éneklés, mondókázás kíséri.
Az állás segítésének előkészítése:
A csecsemő már 5-6 hónaposan képes kitolni magát, ha a hóna alatt megtartva térdre van állítva, ennek ellenére nem szabad állítani, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi. A törzs és a láb izmai az előző fejlődési fázisok során fokozatosan teszik képessé a kicsit a felegyenesedésre. Ha ez mégsem elég, tornával, rugózással segíthető.
Kapaszkodók: Ha a gyermek már megfelelően elsajátította a mászást és rendszeresen játszik ülve, visszacsempészhetőek a környezetébe azokat a tárgyakat, amelyekben megkapaszkodva állásba tudja húzni magát.
Csalogatás: Ahogy az az eddigiekben is nagyon motiváló volt, úgy most is beválhat a kedvenc játékkal való csalogatás. Érdemes jól láthatóan a kisasztalra helyezni a kedvenc játékot, és idővel szinte biztosan fel fog kapaszkodni, hogy elérje.
A járás segítésének előkészítése:
Nem sokkal a felállás után a legtöbb gyermek elkezdi a bútorokba kapaszkodva emelgetni a lábait. Ahhoz, hogy állásból elinduljon, a kellő izomerő mellett megfelelő koordinációs készségre is szüksége van. Ezeket a már korábban leírt módokon lehet gyakorolni.
Táncolás: A járás egyik fontos eleme a testsúly váltakozó, ritmusos áthelyezése az egyik, majd a másik lábra. Erre a legélvezetesebben „táncolással” vezethető rá a pici. A szülő álljon mögé, fogja meg a kezét, és éneklés közben dülöngéljenek jobbra-balra! A papák számára is mókás játék lehet, ha a baba rááll a lábára, és így együtt dülöngélnek-lépegetnek.
Vezetés: Az anyák általában ösztönösen alkalmazzák ezt a módszert, amikor a baba kezét fogva sétáltatják. Ha ennél biztosabb tartásra van szüksége a picinek, akkor a csípőjét fogva érdemes lépegetni vele.
Mikor kell szakemberhez fordulni? Olvasd tovább itt…
