Az inzulinrezisztencia kockázati tényezői nagyon hasonlóak a 2-es típusú cukorbetegség rizikófaktoraihoz. Kialakulásának kockázata általában az életkor előrehaladásával fokozódik, viszont fontos tényező a fizikai tevékenység mértéke is, így keveset sportolóknál fokozódik az IR kialakulásának esélye.
Nagy jelentőséggel bír az ún. testtömegindex (body mass index=BMI) 27 feletti értéke. Ez egyszerűen kiszámolható, ha a kg-ban mért testsúlyt elosztjuk a m-ben megadott testmagasság négyzetével.
A szénhidrát-anyagcsere zavarát kutatások szerint a kóros ún. tirozin aminosavak okozzák, melyek megzavarják a sejtek jelátvitelét. A tirozin bizonyítottan a túlzott energia bevitel esetén keletkezik nagyobb mennyiségben.
Az IGT-s egyének esetében gyakori a hasi vagy centrális elhízás (ún. alma típusú elhízás) és a magas trigliceridszint (hipertrigliceridémia) is.
Az inzulinrezisztencia kialakulásában az öröklődés szerepe sem elhanyagolható, de az említett életmódbeli tényezőknek nagyobb szerep jut.
Egy kutatás eredménye szerint a magzati alultápláltság miatt kialakult alacsony születési súly is előidézhet IGT-t és 2-es típusú cukorbetegséget kb. 40-60 évvel később.
|
Ugyanakkor számos olyan betegség létezik, amelynek – kezeletlen esetben – az IR fázisában lévő cukor-anyagcsere zavar az okozója.
Az inzulinrezisztencia fokozott összefüggésben áll a szív-érrendszeri betegségekkel, a magas koleszterinszinttel, különösen akkor, ha az magas vérnyomással és hasi típusú elhízással párosul.
Különösen fontos a policisztás ovárium szindrómával (PCOS) és más hormonzavarokkal való összefüggés. A PCOS által érintett nők többsége inzulinrezisztenciában szenved.
Kezelésében nagy szerepet játszik az életmód megváltoztatása ():
- igyekezni kell a testsúly normalizálására, azonban
- ugyanakkor tartózkodni kell a túlzott energia bevitel korlátozásától is,
- figyelni kell a túlzott szénhidrát- és zsírbevitel mellőzésére,
- fontos a rendszeres testmozgás,
- szükséges a társuló betegségek megfelelő kezelése.
Jelenlegi ajánlás szerint az akut anyagcsere-kisiklással nem járó esetekben, egyéni mérlegelés alapján megengedhető az intenzív életmódkezelés önmagában, azaz nem szükséges gyógyszeres kezelés.
Amennyiben az életmódváltás 6-8 hét elteltével nem hoz megfelelő eredményt, vagyis a vércukor még mindig a határérték felett található, akkor mindenképp javasolt a gyógyszeres kezelés megkezdése.
Más esetekben az elengedhetetlen életmódváltással egyidejűleg már javasolt a metformin (első választandó gyógyszer) terápia beállítása.
Kérdés merült fel benned? Ne hagyd válaszolatlanul! Kérd nőgyógyász szakorvos konzultációját!