A petefészek-gyulladás a petefészek és a petevezető együttes gyulladása.
Tulajdonképpen olyan elváltozásról van szó, amelynél a petefészkeket és petevezetékeket körülvevő kötőszövet gyulladt állapotba kerül.
Két formája van: akut és krónikus.
Az akut gyulladás a szexuálisan aktív nők 5 százalékát érintheti legalább egyszer életük során, inkább a fiatal korra jellemző, részben a gyakoribb partnercserék és a kórokozók könnyebb feljutása miatt. Leggyakrabban bakteriális fertőzés okozza. Rendszerint felszálló fertőzésről van szó, tehát a kismedencében lévő petefészekhez a hüvelyben lévő kórokozók jutnak fel a méhen és a petevezetőn át. A betegség ritkábban, de jelentkezhet felső légúti hurut maradványtüneteként: ilyenkor a kórokozó a nyirokkeringésen keresztül jut el a petefészekig.
A petefészek-gyulladás akut formája hirtelen alakul ki, panaszai igen markánsak. Ez azt jelenti, hogy az érintett oldalon késszúrás-jellegű fájdalom jelentkezik, amihez láz, nagyon erős alhasi, szeméremtest felé sugárzó és deréktáji fájdalom társul.
A krónikus gyulladás előfordulása ezrelékekben mérhető, inkább idősebb korban alakul ki, illetve azoknál, akik spirált használnak. Leggyakrabban méhen belüli fogamzásgátló eszköz, spirál miatt alakul ki, ugyanakkor a gyulladás fellobbantó tényezője ez esetben is bakteriális fertőzés. Mellettük szóba kerülhetnek egysejtű kórokozók, úgynevezett protozoonok is. A szexuális úton terjedő betegségeknek, például a gonorrhoeának (kankó) nagyon gyakori szövődménye a kismedence- és így a petefészek-gyulladás. Ritkán, de állhat a hátterében daganat is.
A krónikus gyulladásra már az jellemző, hogy a fájdalom csak időnként jelentkezik, aztán elmúlik. A fájdalom elsősorban nyomó vagy szúró jellegű, láz pedig nem kíséri. A későbbiekben ez a folyamat tályogképződéshez vezethet. Ez azt jelenti, hogy a petefészek és a petevezető körül folyadéktartalmú tömlő alakul ki. Ezt általában maga a kórokozó, illetve a fertőzés miatt odasereglő fehérvérsejtek alkotják.
Az akut gyulladást elsősorban antibiotikummal kezelik.
A krónikus változatnál a tályog feltárására is szükség van, ezt követően pedig antibiotikumot is szedni kell. A tályog felnyitása műtéti beavatkozást jelent, ami a leggyakrabban laparoszkópiával történik, hasi metszést nem igényel.
A megelőzést segíti a megfelelő higiénia, illetve ha a tünetek jelentkezésekor az érintettek idejekorán orvoshoz fordulnak, különösen akkor, ha méhen belüli fogamzásgátlási eszközt használnak.
Kérdés merült fel benned? Ne hagyd válaszolatlanul! Kérd nőgyógyász szakorvos konzultációját!
