A mozaikszóból összeálló PCOS rövidítése a policisztás ovárium – petefészek szindrómának, melyet Stein – Leventhal – szindrómának jelölnek szerzői néven.
Az elnevezés ugyan csak a petefészekre utal, de valójában sokkal összetettebb, több szervet érintő betegségről van szó.
Maga a betegség a petefészek elváltozásáról kapta nevét, ugyanakkor alapvetően egy hormonális betegségről van szó, melyre jellemző a férfi nemi hormonnak, az ún. androgénnek a túlsúlya. Az androgén normál esetben is jelen van a női szervezetben, de túlzott mennyisége számos kellemetlen tünetet idéz elő a PCO-szindrómás nőkben.
A kellemetlen panaszok igen sokrétűek:
- Bőrproblémák:
-pattanásos bőr
-férfias típusú hajritkulás
-zsíros bőr
-szürkésbarnás színű bőrelváltozás
-bőrterületek szőrösödése: enyhe bajusz- és szakállképződés, szőrszálak megjelenése az emlőbimbók körül, a háton, a fanszőrzet felhúzódása a köldök felé és fölé
- Belgyógyászati problémák:
-elhízás
-derék/csípőkörfogat-hányados növekedése
-cukorbetegség
-magas vérnyomás
-metabolikus X-szindróma
-vérzsírzavarok
-szív- és érrendszeri eltérések
- Nőgyógyászati problémák:
-peteérési zavarok (krónikus oligoovuláció vagy anovuláció)
-35 napnál ritkábban, de 90 napon belül jelentkező menstruáció, vagy 90 napot meghaladó menstruációkimaradás
-meddőség (75 százalékban)
-várandóssággal kapcsolatos komplikációk (korai vetélés, terhességi magas vérnyomás, terhességi cukorbetegség)
A legtöbb nő emiatt keresi fel orvosát, és az alapos kivizsgálás során derül fény a betegségre.
Úgy alakul ki a szindróma nevét adó petefészek-elváltozás, hogy a petefészkeken egy vastag, kéregszerű bevonat képződik. Ez a bevonat megakadályozza az érett pete kilökődését, vagyis a tüszőrepedéshez, ami által lehetetlenné válik a megtermékenyülés. A meg nem repedt tüszők maradványaiból alakulnak ki a folyadékot tartalmazó ciszták, ami az ultrahang vizsgálatkor a jellegzetes ún. policisztás ultrahangképet adja.
Rendkívül változatosan zajlik maga a betegség, ugyanis a számos lehetséges tünet közül nem mindenkinél alakul ki mindegyik.
A menstruáció rendszertelensége vagy teljes hiánya, az elhízás, az aknés bőr, a szőrösödés és a cisztás, esetleg megnagyobbodott petefészkek jelentik a PCOS klasszikus tüneteit.
Ezek mellett számos anyagcsere-eltérés, illetve kóros laborlelet is színesítheti a képet. Ide tartozik a lipidszintek emelkedése, illetve a szénhidrát-anyagcsere kisiklása is. Mivel a test szövetei érzéketlenek az inzulinra, ezért azt a szervezet egyre nagyobb mennyiségben termeli – inzulinrezisztencia, kezelés nélkül pedig cukorbetegség kialakulásához vezethet. Mindemellett az egymást követő ovulációmentes ciklusok miatt az ösztrogénszint is folyamatosan magas, ami hosszú távon hajlamosít a méh-, illetve az emlőrák kialakulására.
Fontos tudni: A férfi hormonok okozta külső „jelek” (túlsúly, szőrösödés, zsíros, pattanásos bőr) utalhatnak a PCOS gyanújára, mégis inkább az a jellemző, amikor a nő vérzészavarral, esetleg fogamzási nehézséggel keresi fel nőgyógyászát. |
Az alapos kikérdezést vérvizsgálat, majd hasi, illetve hüvelyi ultrahang követi, melynek alapján felállítható a diagnózis.
A hormonszintekben (pl. LH- vagy luteinizáló hormon, férfi nemi hormon stb.) általában nincsenek nagyobb eltérések a normálishoz viszonyítva, sőt, ha valamelyik szintje jelenősen emelkedett, az a PCOS ellen szól.
Bár az inzulinrezisztencia fennállhat, kezdetben a vércukorszint nem feltétlenül tér el a normálistól, de az inzulinszint már emelkedett lehet. Ennek felfedezése érdekében ajánlott a rutinszerű vércukormérésen túl az inzulinszint kontrollálása is. A pontos diagnózishoz szükség van az ún. terheléses vércukormérésre is.
Egyes irodalmak szerint a fogamzóképes korú nők körében ez a leggyakrabban előforduló endokrin betegség. A nők e csoportjának egytizedét – óvatosabb becslések szerint 5-10 százalékát – érintheti.
Kérdés merült fel benned? Ne hagyd válaszolatlanul! Kérd nőgyógyász szakorvos konzultációját!