Léteznek olyan esetek a szülés és születés történetében, amikor a várandós kismama egészen csak a kitolási szakasz kezdetekor eszmél rá arra, hogy hamarosan találkozhat születendő gyermekével. A tágulási szakasz ezekben az esetekben észrevétlenül és fájdalommentesen, vagy éppen villámgyorsan zajlik.
A villámszülés ugyanakkor nem mindig jó a magzatra nézve, ugyanis ha túl gyorsan érkezik a világra, alkalmazkodási nehézségei adódhatnak. És a szülőknek, legfőképpen az anyának nehezebb felfogni a történéseket, ráadásul az orvos sem tud odaérni időben, vagy a szülő nő nem ér be a kórházba. Az első meglepetésen túljutva azonban általában csak az öröm marad.
Számos esetben előfordul, hogy a kismama csak vizsgálatra érkezik, de közlik vele, hogy már megindult a vajúdás, csak éppen ő nem vette észre. Ilyenkor azért jobb, ha mindenki várakozó álláspontra helyezkedik, és a gyors burokrepesztés helyett adnak időt a kismamának is, hogy észrevegye, itt a szülés ideje.
Valójában ma sem tudni pontosan, minek a hatására kezdődik meg a vajúdás, de annyi bizonyos, hogy többféle hormon bonyolult összjátéka szükséges ahhoz, hogy a születés mindennapos csodája végbemehessen.
Fontos tudni: Kutatások alapján úgy tűnik, hogy a magzat olyan hormonokat bocsájt ki, amelyek a méhlepényt bizonyos enzimek termelésére ösztönzik. Ezek az enzimek fokozzák az anyai szervezet ösztrogén-, adrenalin- és noradrenalin-kibocsátását, és így előkészítik a magzat létfontosságú szerveinek érését.
Ugyanakkor a méh által termelt prosztaglandin hormon felelős a méhszáj éréséért, felpuhulásáért és a fájások erősödéséért. Az összehúzódások a méhszájhoz nyomják a magzat fejét, ez segíti a tágulást. Mindez az agyalapi mirigyben oxitocin-kibocsátáshoz, és ezáltal rendszeres, erőteljes fájástevékenységhez vezet, így kezdődik meg a vajúdás.
